Szentendrei Barcsay Jenő Általános Iskola
2000 Szentendre, Kálvária út 18.
"Kell még egy szó, mielőtt mennél,
Kell még egy ölelés, ami végig elkísér,
Az úton majd néha, gondolj rám,
Kell még egy ölelés, ami végig elkísér,
Az úton majd néha, gondolj rám,
Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár.
Nézz rám, és lásd, csillagokra lépsz,
Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés.
Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény,
Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz."(Kormorán együttes)
Nézz rám, és lásd, csillagokra lépsz,
Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés.
Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény,
Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz."(Kormorán együttes)
Második alkalommal nyert iskolánk a Határtalanul pályázaton, így 2019.04.03-07. között ismét Erdélybe utazott a 7. évfolyam. A pályázatot az Emberi Erőforrások Minisztériuma hirdette meg, abból a célból, hogy a 13-14 éves diákok a külhoni magyarsággal kapcsolatos ismereteiket bővíthessék. Az előkészítő szakaszban a gyerekek előadásokat készítettek Erdély történelmével kapcsolatban, valamint iskolánkba látogatott Jeszenszky Géza volt külügyminiszter is.
80 gyerek, 8 kísérő tanár indult el egy kora hajnalban Szentendre nagy városi parkolójából. Hoksári István, akit már tavalyról jól ismerhettünk, és Nyisztor Gergely voltak az idegenvezetők. A csapat két autóbusszal indult neki a nem rövid útnak. Szállásunk Nagyegyeden volt, ahol 5 napot és 4 éjszakát töltöttünk el. Példátlan vendégszeretetben és ellátásban volt részünk mindvégig. Hálásak vagyunk a szállásadónknak, hogy a néha zajos népes csapatot vendégül látta és remek erdélyi ételekkel gazdagította asztalunkat. Megismerkedtünk a helyi ízekkel: ettünk csorbalevest, fuszulyka levest és remek házi készítésű süteményeket.
Íme a részletes útleírás:
Első nap kora hajnalban indultunk útnak, majd miután Ártándnál szerencsésen átléptük a határt, egyenesen Nagyvárad felé vettük az irányt. Első állomásunk a Nagyváradi Székesegyház (Szent László Székesegyház) volt, mely Románia legnagyobb barokk stílusban épült temploma. Ezután hosszabb sétát tettünk Nagyvárad szépen felújított Monarchia-korabeli belvárosában és a csapat egy egy órás szabadprogram keretében fagyizhatott, sétálhatott a hangulatos sétálóutcákban, valamint a Sebes-Körös partján. „Erdély kapujában”, a Királyhágón rövid pihenőt tartottunk. Körösfőn megnézhettük a helyi árusok portékáit, s ki-ki kedve szerint vásárolhatott szeretteinek. Az esti órákban érkeztünk szállásunkra, Nagyenyedre, ahol meleg vacsora és jóleső vendégszeretet várta az elfáradt gyerekeket.
A második nap úticélja Torda város volt. Itt a tordai sóbányát látogattuk meg. Lenyűgöző látványban volt részünk az újonnan elkészült látogató-és szabadidőközpontban, valamint a sóbányában. A gyerekek kellemes délelőttöt tölthettek a bánya mélyében, ahol valóságos kalandpark tárult eléjük: ping-pong asztalok, csónakázó tó, körhinta szórakoztatta a népes társaságot. Kolozsváron is szétnéztünk: láttuk Mátyás király szülőházát, sétáltunk a főtéren. Délután újabb megmérettetésben volt részünk: gyalogtúrát tettünk Erdély leglátványosabb természeti látnivalójánál, a Tordai-hasadéknál. Vadregényes utakon, kis függőhidakon haladtunk a hatalmas sziklafalak közötti szorosban.
A harmadik napon délelőtt Nagyenyeden városnézésben lehetett részünk: a Vár, a híres Bethlen Kollégium lenyűgözte a gyerekeket is. Érdekes volt látni és hallani, hogy iskolánk névadója, Barcsay Jenő is itt tanult. A következő állomás Gyulafehérvár volt, melyet méltán neveznek az Erdélyi Fejedelemség gazdagon virágzó fővárosának. A székesegyházban megnéztük Hunyadi János szarkofágját is.
A negyedik napon Torockóval ismerkedtünk: a torockói emberekkel, a helyi kézműves termékekkel, a torockói népviselettel. Látogatást tettünk a Néprajzi Múzeumban, ahol a falu történetét és az itt élő emberek életét követhettük nyomon. Ebéd után nagy izgalommal vártuk a hét fizikailag is legmegterhelőbb túráját: a Székely-kő meghódítását. Az 1129 méter magas csúcs megmászása nem kis kihívás volt a csapat számára. A társaság teljesen létszámmal feljutott a legmagasabb pontra, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt Erdély hegyeire-völgyeire. Sokunkat eufórikus érzés töltött el az elénk táruló látványtól. Kitikkadva, elcsigázva tértünk vissza a kb. öt órás kirándulásból. A vacsora soha ilyen jól nem esett a fáradt társaságnak, mint ezen az estén.
Az ötödik nap egyben az utolsó is volt. Hazafele vettük az irányt, de közben Dél-Erdélyt fedeztük fel. Kabinos felvonóval felmentünk "Magos Déva" várához. Az építészeti különlegességnek számító Hunyadi-vár lenyűgözött bennünket Vajdahunyadon. Arad nevezetességeit is megnéztük és megkoszorúztuk az 1849-es aradi vértanúk emlékművét.
Fáradtan, de élményekkel gazdagon érkeztünk haza, ki-ki már a saját ágyában pihenhette ki az út viszontagságait.
Az esemény záróprogramja iskolánkban zajlott április 16-án, amikor a színházteremben a gyerekek osztályonként képes beszámolót tartottak a kirándulásról. Nyolc címszó köré építették a beszámolókat, melyek a következők voltak: a legfontosabb új ismeret, a legmeglepőbb/legfurcsább élmény, információ, a legszebb látvány, a legizgalmasabb program/esemény, a legunalmasabb, a legviccesebb, a legfárasztóbb, a legemberibb...
Mi tanárok is készültünk meglepetés élménybeszámolóval, melyben ki-ki a maga szájíze szerint mesélt élményeiről, volt aki humorosan, volt, aki érzelgősen...
Köszönjük szépen Nyisztor Gergelyné, Hajninak a pályázat megírását. Kísérő tanárok voltak: Aranyné Papp Ibolya, Bánfi Katalin, Cservenkáné Pálfi Zsuzsanna, Fehér István, Knirsch Györgyi, Nyisztor Hajni, Sőrés Marianna, Kovács Csilla.
Az öt nap eseményéről video is készült:
https://www.youtube.com/watch?
A kirándulásról további képek is megtekinthetők:
https://photos.app.goo.gl/7TWcGXhxk5pzWwPT7
Cservenkáné Pálfi Zsuzsanna (könyvtárostanár)