"Kell még egy szó, mielőtt mennél,
Kell még egy ölelés, ami végig elkísér,
Az úton majd néha, gondolj rám,
Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár.
Nézz rám, és lásd, csillagokra lépsz,
Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés.
Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény,
Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz."(Kormorán együttes)
Második alkalommal nyert iskolánk a Határtalanul pályázaton, így 2019.04.03-07. között ismét Erdélybe utazott a 7. évfolyam. A pályázatot az Emberi Erőforrások Minisztériuma hirdette meg, abból a célból, hogy a 13-14 éves diákok a külhoni magyarsággal kapcsolatos ismereteiket bővíthessék. Az előkészítő szakaszban a gyerekek előadásokat készítettek Erdély történelmével kapcsolatban, valamint iskolánkba látogatott Jeszenszky Géza volt külügyminiszter is.
80 gyerek, 8 kísérő tanár indult el egy kora hajnalban Szentendre nagy városi parkolójából. Hoksári István, akit már tavalyról jól ismerhettünk, és Nyisztor Gergely voltak az idegenvezetők. A csapat két autóbusszal indult neki a nem rövid útnak. Szállásunk Nagyegyeden volt, ahol 5 napot és 4 éjszakát töltöttünk el. Példátlan vendégszeretetben és ellátásban volt részünk mindvégig. Hálásak vagyunk a szállásadónknak, hogy a néha zajos népes csapatot vendégül látta és remek erdélyi ételekkel gazdagította asztalunkat. Megismerkedtünk a helyi ízekkel: ettünk csorbalevest, fuszulyka levest és remek házi készítésű süteményeket.
Íme a részletes útleírás:
Első nap kora hajnalban indultunk útnak, majd miután Ártándnál szerencsésen átléptük a határt, egyenesen Nagyvárad felé vettük az irányt. Első állomásunk a Nagyváradi Székesegyház (Szent László Székesegyház) volt, mely Románia legnagyobb barokk stílusban épült temploma. Ezután hosszabb sétát tettünk Nagyvárad szépen felújított Monarchia-korabeli belvárosában és a csapat egy egy órás szabadprogram keretében fagyizhatott, sétálhatott a hangulatos sétálóutcákban, valamint a Sebes-Körös partján. „Erdély kapujában”, a Királyhágón rövid pihenőt tartottunk. Körösfőn megnézhettük a helyi árusok portékáit, s ki-ki kedve szerint vásárolhatott szeretteinek. Az esti órákban érkeztünk szállásunkra, Nagyenyedre, ahol meleg vacsora és jóleső vendégszeretet várta az elfáradt gyerekeket.
A második nap úticélja Torda város volt. Itt a tordai sóbányát látogattuk meg. Lenyűgöző látványban volt részünk az újonnan elkészült látogató-és szabadidőközpontban, valamint a sóbányában. A gyerekek kellemes délelőttöt tölthettek a bánya mélyében, ahol valóságos kalandpark tárult eléjük: ping-pong asztalok, csónakázó tó, körhinta szórakoztatta a népes társaságot. Kolozsváron is szétnéztünk: láttuk Mátyás király szülőházát, sétáltunk a főtéren. Délután újabb megmérettetésben volt részünk: gyalogtúrát tettünk Erdély leglátványosabb természeti látnivalójánál, a Tordai-hasadéknál. Vadregényes utakon, kis függőhidakon haladtunk a hatalmas sziklafalak közötti szorosban.
A harmadik napon délelőtt Nagyenyeden városnézésben lehetett részünk: a Vár, a híres Bethlen Kollégium lenyűgözte a gyerekeket is. Érdekes volt látni és hallani, hogy iskolánk névadója, Barcsay Jenő is itt tanult. A következő állomás Gyulafehérvár volt, melyet méltán neveznek az Erdélyi Fejedelemség gazdagon virágzó fővárosának. A székesegyházban megnéztük Hunyadi János szarkofágját is.
A negyedik napon Torockóval ismerkedtünk: a torockói emberekkel, a helyi kézműves termékekkel, a torockói népviselettel. Látogatást tettünk a Néprajzi Múzeumban, ahol a falu történetét és az itt élő emberek életét követhettük nyomon. Ebéd után nagy izgalommal vártuk a hét fizikailag is legmegterhelőbb túráját: a Székely-kő meghódítását. Az 1129 méter magas csúcs megmászása nem kis kihívás volt a csapat számára. A társaság teljesen létszámmal feljutott a legmagasabb pontra, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt Erdély hegyeire-völgyeire. Sokunkat eufórikus érzés töltött el az elénk táruló látványtól. Kitikkadva, elcsigázva tértünk vissza a kb. öt órás kirándulásból. A vacsora soha ilyen jól nem esett a fáradt társaságnak, mint ezen az estén.
Az ötödik nap egyben az utolsó is volt. Hazafele vettük az irányt, de közben Dél-Erdélyt fedeztük fel. Kabinos felvonóval felmentünk "Magos Déva" várához. Az építészeti különlegességnek számító Hunyadi-vár lenyűgözött bennünket Vajdahunyadon. Arad nevezetességeit is megnéztük és megkoszorúztuk az 1849-es aradi vértanúk emlékművét.
Fáradtan, de élményekkel gazdagon érkeztünk haza, ki-ki már a saját ágyában pihenhette ki az út viszontagságait.
Az esemény záróprogramja iskolánkban zajlott április 16-án, amikor a színházteremben a gyerekek osztályonként képes beszámolót tartottak a kirándulásról. Nyolc címszó köré építették a beszámolókat, melyek a következők voltak: a legfontosabb új ismeret, a legmeglepőbb/legfurcsább élmény, információ, a legszebb látvány, a legizgalmasabb program/esemény, a legunalmasabb, a legviccesebb, a legfárasztóbb, a legemberibb...
Mi tanárok is készültünk meglepetés élménybeszámolóval, melyben ki-ki a maga szájíze szerint mesélt élményeiről, volt aki humorosan, volt, aki érzelgősen...
Köszönjük szépen Nyisztor Gergelyné, Hajninak a pályázat megírását. Kísérő tanárok voltak: Aranyné Papp Ibolya, Bánfi Katalin, Cservenkáné Pálfi Zsuzsanna, Fehér István, Knirsch Györgyi, Nyisztor Hajni, Sőrés Marianna, Kovács Csilla.
Az öt nap eseményéről video is készült:
https://www.youtube.com/watch?v=ZfXbCqHMPpg
A kirándulásról további képek is megtekinthetők:
https://photos.app.goo.gl/7TWcGXhxk5pzWwPT7
Cservenkáné Pálfi Zsuzsanna (könyvtárostanár)