BARCSAY ISKOLA

Hálás vagyok a Jóistennek, a sorsnak, hogy egy ilyen témájú bejegyzést immár kilencedszerre fogalmazhatok meg az erdei vándortábor kapcsán. A 27 résztvevő közül, akik együtt táboroztak július közepén a gyönyörű Balaton-felvidéken, vannak barcsaysok, régi barcsaysok és még régebbi barcsaysok, illetve Ibolya néni, Kókai Ildikó néni és jómagam (Aletta néni). Van, aki hetedszerre tartott velünk, van, aki első táborozó.

 

Össze is állítottam egy statisztikát táborunkról: 120 km, 7 nap, 6 éjszaka (abból egy iszonyú hideg), 1 éjszakai vihar beázásokkal, 1 nappali 8 perces eső, több kint alvás, telihold, sok fagyi, palacsinta, lángos, üdítő, jégkása, 6 alma, 6*2 unalmas szendvics, finom vacsorák, édes tea, nutellás keksz Ibolya nénitől, rengeteg szépkilátás, több, mint 700 lépcső, egy geoda, egy vármúzeum, romok, források, 2 strandolás a Balatonban, őzek, gólyák, millió vízhólyag... És itt rájöttem, hogy legközelebb tényleg írok egy pontos számokkal rendelkező beszámolót.

 

Amit viszont nem lehet számokba önteni: a térképészet, a természetre való rácsodálkozás, a jó beszélgetések, a sok nevetés (inkább korosztályos röhögés), a kedvességek a pedagógusok és társak felé, a kölcsönös gondoskodás.

 

Ilyen egy vándortábor! Próbáljátok ki Ti is!