Április 11-én iskolánk is megemlékezett a magyar költészet napjáról. Az alsó tagozatos gyerekek az általuk lemásolt ismert verseket ragasztották ki az iskola főbejáratára. A program a "Vigyél haza egy verset!" elnevezést kapta, mert ezen a reggelen a beérkező diákok hazavihették a kifüggesztett alkotásokat.

Ugyanezen a napon délután tartották a Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtárban a versmondó verseny városi fordulóját. Iskolánk majdnem minden kategóriában elhozta az első és második helyezésért járó díjat!

Íme az eredmény:

1-2. osztályosok korcsoportja: II. helyezett: Nagy Benedek (2.b)

5-6. osztályosok korcsoportja: I. helyezett: Molnár Gergő (6.d), II. helyezett: Szita Regina (6.d)

7-8. osztályosok korcsoportja: I. helyezett: Ujhely Csenge (7.c), II. helyezett: Tűzkő Bora (7.e)

 

Gratulálunk a helyezetteknek és a felkészítő tanáraiknak: Aranyné Papp Ibolyának, Sőrés Mariannak, Huba Lillának, Regősné Róna Csillának!

 

Csenge visszaemlékezése a versenyről:
 
Április 11-én megrendezésre került a városi versmondó verseny a PMK olvasótermében. Összesen 51 gyerek méretette meg magát. 3 zsűritag hallgatta meg a versenyzőket: Szarvas Rita színésznő, F. Nagy Eszter bábjátékos és Molnár Krisztina Rita költőnő.  14 órától 17 óráig tartott a rendezvény. Az első versenyző a zsűri bemutatása és köszöntője után lépett fel, majd követte őt a többi gyerek, egészen a pihenőig. A szieszta elteltével folytatódott a küzdelem. Amikor már az utolsó versenyző is kilépett a reflektorfényből egy 30 perces szünet jött, s közben a zsűritagok erősen törték a fejüket, hogy ki legyen az első, második és harmadik helyezett, majd kihirdették az eredményt.  A kisebbek vicces verseket mondtak, míg a nagyobbak komolyabb költeményekkel álltak elő.  A Barcsay-s diákok minden korcsoportban értek el helyezést. Gratulálunk a díjakhoz! Én jól éreztem magam, bár kicsit izgultam. Mindenkinek ajánlom a vers olvasását és szavalását, mert egy költeményt nemcsak, azért csodálatos, mert rímel, hanem azért is, mert olyan érzelmeket vagy szituációkat élhetünk át közben, amiket talán soha…