Katalógus

1997. január 24. – február 7.

CSÍKSZENTMIHÁLYI RÓBERT

szobrász

kiállítása

A történészek szerint ez volt a legrövidebb évszázad, hiszen minden, ami érdekes volt 1914 és 1989 között megtörtént. Aki azonban a művészetek történetét vizsgálja másképpen vélekedik. Ő úgy látja, hogy a legbonyolultabb, legtöbb meglepetést hozó évszázad volt ez a huszadik, fogalmi étrendeződések, robbanásszerű események hordozója, kérészéletű és valóban maradandó művészeti mozzanatok foglalata. (…)
A kereső, kutató, sokszor elméleti kérdéseket boncolgató szobrászat fontos eredményeket hozott, ám egyidejűleg számos olyan életmű épült (itthon és a világban egyaránt), melyet tradicionálisnak kell neveznünk, ahol az oeuvre-ön belül zajlottak le a belső forradalmak. E vonulatnak egyik legfontosabb képviselője CSÍKSZENIMIHÁLYI Róbert, aki már több mint három évtizede Szentendrén él és dolgozik.
A művész a hetvenes évek elejéig főleg farag. Korai mészkő és márvány szobrai kis méretük ellenére is monumentálisak, súlyosak, tömbszerűek. 1971 táján jelennek meg először azok az erősen nyújtott, csak a legfontosabb helyeken részletező figurák, melyekből később egész sorozat készül majd. Nem egy ekkoriban született mű a nyolcvanas, kilencvenes évek főműveinek archetípusát adja.
Jelen kiállításon három meghatározóan fontos műcsoportból láthat válogatást az érdeklődő tárlatlátogató (IDŐ - 1978-1984, FIGURÁK ÉS FIGURAPÁROK -1982, „EMBERI BESTIÁRIUM" -1994-).
A gondolati lényeget szobrászilag kiemelő, a testiséget elhanyagoló előadásmóddal CSÍKSZENTMIHÁLYI egy olyan műtípust teremtett meg, ami a kortárs magyar szobrászatban egyedülálló, összetéveszthetetlen, jól elválasztja őt még az ugyancsak reneszánsz hagyományokat követő nemzedéktársaitól is. Kettéhasított, de mégis összetartozó figurapárja, a testére szövegszalagot fonó, nem nélküli (de sejtéseink szerint nagyon is feminin) alak e műegyüttes legjobb darabjai közé tartozik. A legújabb időkben a művész meglehetősen szokatlan állatember kontaminációkkal jelentkezett.
Hiányt érezhettünk volna, ha a kamaraméreteket alig meghaladó tárlaton nem láthatnánk válogatást a művész érmeiből. Talán itt mutatkozik meg legjobban a latin hagyomány, ami CSÍKSZENTMIÁLYI Róbert egész életművére oly jellemző.(…) CSÍKSZENTMIHÁLYI érmei voltaképpen intim, reliefszerű plasztikák, melyek tiszteletben tartják ugyan a műfaji szabályokat, de gondolatilag túllépnek az alkalmi érem napi aktualitásain.
CSÍKSZENTMIHÁLYI Róbert érmei éppúgy sorskérdéseket feszegetnek, mint körplasztikai. Szerves részei a nagyívű pályának, mely a maga törvényei szerint gyarapodik, bővül az igényes művészetet kedvelők örömére.

Hann Ferenc írása a kiállítás katalógusából