1995. május 28.. – június 10..

GROSS ARNOLD grafikus, festőművész

és

GAJZÁGÓ SÁNDOR grafikus, festőművész

gyereknapi kiállítása

Kiállításunk anyaga nem maradt fenn, Deák Csillag lelkes és értő írásából idézünk. Forrás: Iraodalmi jelen 2015. május.

Gross Arnold kiállítására tartva már látom a számomra oly ismerős erdélyi tájat, Torda vidékét, Marosvásárhely és Kolozsvár között, harminc évig éltem ott, és álmomban gyakran most is arra járok.
Jó érzés tölt el, amikor belépek a Klebelsberg Kultúrkúria impozáns kiállítóterébe. A tordai kertbe csöppenek, a művészek kertjébe, az emlékek kertjébe érkezem, és a madarak kertjébe, ahol kertvárosi álmok elevenednek meg. Nemcsak látom, hallom is a zsibongást, a természet rezdülését, az öröm ünnepét, a mindennapok pillanataiba ágyazva. Otthon vagyok.
Gross Arnold kiállításán válogatást látok az alkotó életművéből, rézkarcaiból és más grafikai eljárással készült alkotásaiból, valamint festményeiből, melyek még tárlaton korábban nem szerepeltek. Művei tematikailag kilenc kategóriába sorolhatók: tájképek, fák, virágok, kertek, városképek, műtermek, művészet, emléklapok és ún. klasszikus rézkarcok, ceruza-, tus- és ecsetrajzok. Jellegzetes rézkarcain egyetlen négyzetmilliméternyi területet sem hagy szabadon, reális elemekből építi fel szürreális, derűs univerzumát.
Folyamatosan dolgozott a rézkarc-műfaj teljes megújításán, hogy a korábbi egyhangú, fekete-fehér műveket színes, sodró lendületű, de mégis nyugalmat és harmóniát sugárzó alkotások váltsák fel. A zöld és narancs, az aranyszín beragyogja műveit, és sugározza az életszeretetet, a természet kimeríthetetlen szépségét. Minden helyet sajátos világának városai és lakói, apró lényei, virágai, fái, csodanövényei népesítenek be. Ars poeticája is ez volt: Annyi gond, baj, bánat és szörnyűség vesz körül minket, hogy azt nem szabad még a művészetbe is beengedni. (…)
Eszembe jut Gross Arnold egy interjúja, amelyben arról vall, hogy a fotó mennyire fontos számára, a fotón minden mozdulat leállt ugyan, a folyamat kockákra merevül, és ő mégis érzi bennük a mozgást. Gross Arnold képi világában is mozgalmasságot látok, varázslatos, mint a repülés. Álomszerű. Úgy is mondhatnám, mindegyik műve egy film. Gross Arnold a rézkarc Fellinije.
Gross Arnold belső tájai lenyűgöznek, mert elevenek és sorsszerűek. A Monarchia békeidejét idézik művei, a békét és a gyarapodást. Nincs önismétlés, ha figurái feltűnnek máshol is. A varázsló eltöri pálcáját, írta Szerb Antal, Gross Arnold sokáig varázsolt, rajzolta halhatatlan műveit, pálcája sérthetetlen. Most is varázsol.

Megtekintésre ajánljuk:

Képek

1995 -2005: 20 év múlva is újra együtt