Katalógus helyett

Fotók

1996. május 24. – június 8. 10..

LOIS VIKTOR

szobrász

kiállítása

1974-ben önállóan kezdett képzőművészettel foglalkozni, mesterekhez nem kötődött. 1982 óta Szentendrén él. A kezdeti alkotó szakasz organikus, elvont formákat idéző, merész áttörésekkel tagolt faszobrait a Komárom megyei kollektív kiállításokon mutatta be, majd a faszobrászati alkotó periódust lezárva fémekkel kezdett el dolgozni.
Ezt követően fotókat, filmeket készített, performance-okat adott elő. Már 1976-ban megszerkesztette első kinetikus művét, az Erőfitogtató mobilt, amely jelezte, hogy nem a hagyományos, racionális mobilszobrászathoz vonzódik. A 80-as, 90-es évek munkássága hosszabb-rövidebb időtartamú programok megvalósításával jellemezhető, amelyek lezárásaként egy-egy összefüggő műegyüttest képviselő kiállítást mutatott be. Így megalkotta bútorainak, majd járműveinek, azután szélgépeinek együttesét, majd a legnagyobb műtárgyegységet termő hangszerszobor-együttes korszak következett, amelyhez a kondicionáló szobormechanikák konstrukciói kapcsolódtak.
Az 1987-1995 között született mintegy százharminc hangszerszoborból válogatott kollekció, ill. ezen alkotáscsoport egy része szerepelt 1993-ban a Velencei Biennálén, majd ez az együttes lett az alapja az 1996-ban Hangfürdő címmel a tatabányai Szabadtéri Bányászati Múzeumban megnyílt állandó bemutatónak.
Az 1990-es évek elejére alkotó módszere átalakult, a hosszas technikai előkészítést igénylő visszakaparós eljárás után kevésbé időigényes technikákat választ, a képek hátterének készítéséhez szórópisztolyt használ, a homogénre festett fölületet megszórva festékszemcsés hátteret alkalmaz. Ugyanakkor rátalál saját emblematikus motívumrendszerére. Ez egyrészt a magyar népművészetből származtatható: láda, szuszék, oszlop, másrészt a távoli, egzotikus és ősi misztikus kultúrák iránti vonzalmából adódóan keleti szőnyegminták, a dél-amerikai indián textíliák ábrái, a sziklarajzok, nazcka-vonalak stb. Kályhatakaróin és a kör alakú pajzstakaróin (Molnárpajzs, Vaspajzs) az egységes színmezőkön megjelennek a heraldikus emblémák, az arany, fekete jelek. Homogén, egységes háttérre helyezi eklektikus jeleit. Archaikus, szakrális jelképrendszerét dekoratív stilizációval és drámai színvilággal alkalmazta.

Wehner Tibor -Artportál
 

Egyéni kiállítások

1979 • Patanyomatok, Fiatal Művészek Klubja, Budapest
1981 • Fiatal alkotók szabad hazában [Zsombolyai Máriával], Bányász Klubkönyvtár, Oroszlány
1983 • Ember a kapcsolatok tükrében, Ferencvárosi Pincegaléria
1985 • Magyar bútorprogram a Kecskelábú Asztaltól az Anti Designig [Halász Károllyal], Templom Galéria, Vác
1986 • Új Magyar Járműprogram a Technikai Haladás Nyomában, Óbudai Pincegaléria, Budapest
1987 • Mosolymosó hangszerek, Művésztelepi Galéria, Szentendre • Földalatti léghajó, Guba Peta pincéje, Szentendre
1988 • Hat új hangszer, Liget Galéria, Budapest 1989 • Nagyfeszültségű Üzenet, Csók Képtár, Székesfehérvár [fe Lugossy Lászlóval] (kat.)
1990 • Gigant II, De Fabriek, Eindhoven (NL)
1990 • Hangutazás, XLIV. Velencei Biennálé, Velence, Magyar Pavilon 1991 • Gondolatnehezék, Merlin Színház, Budapest
1992 • Kamaszkorom utolsó nyara (5 év 70 hangszere), Fővárosi Képtár, Budapest (kat.)
1994 • Felhőmosó, ~ háza, Szentendre
1995 • Gigant III, Offenes Kulturh., Linz • Utórezgés I., Salamon-torony, Visegrád • Tatabányai Múzeum, Tatabánya
1996 • Utórezgés II., Barcsay Iskola Galéria, Szentendre •
Hangfürdő, ~ állandó kiállítása, Szabadtéri Bányászati Múzeum, Tatabánya