1994. január 21. - február 11.

DEIM PÁL

festőművész

kiállítása

A kortárs magyar képzőművészet a „visszanyúlások” művészete. A ma festői, szobrászai közül igen sokan eltűnt korszakok művészi eredményeihez fordulnak inspirációért. Főleg a századelő klasszikus avantgard eredményei tűnnek fel az ifjú és középnemzedék vásznain, plasztikáin, a vegyes műfajú munkákban, új — gyakran erősen szubjektív — századvégi értelmezésben.
Az igazán nagyok azonban távol tartják magukat a stílusdivatoktól, önálló, össze nem téveszthető életmű építésén fáradoznak. Ilyen mester volt Barcsay Jenő, s ilyen mester az egyik legjobb tanítvány, Deim Pál. Természetesen egy életmű, mégha mégoly független is, nem bukkanhat elő a semmiből. Az előzményekhez, a hagyományokhoz való kapcsolódás minden komoly művész esetében rendkívül fontos.
Deim, mint született szentendrei, korán felfigyelt a szerb ikonfestészet misztikus, fenséges, szigorú és zárt világára, s az ebből a kultúrából modern felfogású, kicsit szürreális világot teremtő Vajda Lajosra. Barcsayt már az előtt igen sokra becsülte, hogy professzora lett a Képzőművészeti Főiskolán. Rajtuk kívül Gadányi Jenőt tartja még olyan személyiségnek, aki — főleg a kezdeti időkben — hatással volt művészi fejlődésére. A legmeghatározóbb azonban kétségtelenül Barcsay Jenő volt, akivel Deim a Mester haláláig szoros szellemi, szakmai és baráti kapcsolatot ápolt.
Barcsay művészetének kulcsfigurája az arctalan, súlyos, statikus bálványszerű emberi alak, mely őrök érvényességgel áll az Időben, végtelen erőt, nyugalmat sugározva. Deim Pál festői, grafikusi, szobrászi munkásságában a főszereplő egy bábu, mely ugyancsak arctalan, nem visel megkülönböztető karakterjegyeket, viszont viselkedik, állandóan új és új helyzetbe kerül: lebeg, fekszik, lehajol, összeroskad; tud magasztos lenni és kiszolgáltatott, megszületik és meghal, szerelembe esik, szenved és örvendezik. Ez a bábu az elvont embert jelenti, képviseli a világ bármely nációjához tartozó, a földgolyó bármely pontján élő, s az Időben bármikor elő- és felbukkanó Embert. Egyetemes jelkép tehát, fogalmi természetű, sorshordozó szimbólum.
Deim Pál művészi nagysága (egyebek mellett) abban áll, hogy a magyar (s azon belül a szentendrei) festészet előremutató hagyományaira építve egy olyan független világot teremtett, mely magyar és európai egyszerre, bárhol érthető és mindenkihez szól. Éppen ezt tette Barcsay Jenő is.
Jó gondolat volt tehát a Barcsay Iskola Galériát Deim Pál kiállításával nyitni. Köszönet érte a tárlat rendezőinek, szervezőinek.

HANN FERENC írása a kiállítás katalógusában

Megtekintésre ajánljuk:

Katalógus

Fotók