2017.  január 27. - február 10.

LIGETI ERIKA

(1934 - 2004)

emlékkiállítása

Erika macska volt, öntörvényű, szabad és játékos. A már említett gyermeki rácsodálkozás, naivitás és báj, pedig egész életében sütött belőle. Erika mindenkiről a lehető legpozitívabbat feltételezte, azt is nagyrészt ő értette-éreztette meg velem, hogy minden ember valójában egyenrangú.

Nagy összetartó volt. Aki volt vele valaha művésztelepen tudja, hogy hogyan volt minden társaság lelke, motorja, mindig a közösségért. És közben szobrászként sem pihent. Sokszor a művésztelepeken alvás helyett forró zuhanyt vett és dolgozott tovább. Főnixmadár volt, hirtelen hatalmas energiákat tudott indukálni magában, mindent elképesztő lendülettel csinált, az ember csak kapkodta a fejét....

„Navigare necesse est, vivere non est necesse”, magyarul „Hajózni kell, élni nem szükséges”.

Azt hogy ennek a latin közmondásnak, az első felét választotta szobra címéül, Ligeti Erika egész életére jellemző. Az ő olvasatában azt jelenti, hogy alkotni, létrehozni, működni, dolgozni, törekedni cselekedni kell. Azt már nem is tartotta fontosnak, hogy a gondolat második részét alkalmazza, élni csakúgy, alkotás, cselekedet nélkül, számára nem volt soha vállalható.

elhangzott a Navigare necesse est szobor avatásán 2009. október 9-én  Balás Esztertől, részlet
A megnyitó szövege:
Részlet a megnyitó műsorából:

Kiállítás

Megnyitó műsor

Fogadás