2016.  január 29. - február 12.

SOMODI LÁSZLÓ

(1919 - 1995)

emlékkiállítása

„Somodi Lászlót festőművésznek kell tekintenünk, bármennyire is elhárította magától ezt a megjelölést, és csak rajzpedagógusnak tartotta magát, aki mellékesen hobbiból festeget is.
Most, hogy beletekinthetünk művei sokaságába, meglepetéssel tapasztaljuk, hogy egy életműre való rajz, vázlat, festmény lapul otthonában, műtermében. (…. )
Akár hagyományos tájképet fest, akár absztrakt kompozíciót vág ki színes papírokból, képei előtt olyan érzés támad bennünk, mint amikor egy szép tavaszi napon egy virágos rét közepén ülünk és szívünk, lelkünk megtelik illatokkal. Van vizuális ihlet is.”

Deim Pál Kossuth Díjas festőművésznek a Somodi László 1995-ös emlék-kiállításra írt méltatásából

„Szóval kérdés mikor készült az a csaknem 700 mű, amelynek zömét családja, szeretett öccse, Sándor és az ő lányai őriznek. Akik voltak olyan kedvesek, hogy a mostani kiállításra olyan grafikákat, tanulmányrajzokat is előkerestek, amelyek nemcsak kiállításon nem szerepeltek soha, ezért unikumnak számítanak, de egy iskolagalériában tanárként és tanítványként is különösen érdekesek, izgalmasak lehetnek. Megfigyelhetjük hogy épül fel egy kompozíció, hogyan lehet pár vonallal rögzíteni egy adott pillanatot, hogyan formálódik a vázlatok nyomán ugyanaz a téma. Különböző időszakokból válogatott, változatos műfajú, stílusú művei nemcsak nyitottságát, minden újra való fogékonyságát tükrözik, hanem képet adnak a folyamatos önképzésről, fejlődésről, útkeresésről, ami viszont már mint művész volt sajátja.”

Szikra Renáta művészettörténész kiállítás-megnyitó beszédéből

A megnyitó szövege:

Részlet a megnyitó műsorából:

Kiállítás

Megnyitó műsor

Fogadás